Az ismeretlen polihisztor népszerű iskolarendszere és ami mögötte van…

Amikor a gróf mellé ért a kabátjába burkolódzó férfi, még csípte szemüket a füst, s orrukat annak kesernyés szaga. Egy darabig szótlanul álltak egymás mellett. - Ez volt az értelme az épületnek. Ige és válasz. Logosz és ember. - Mondta a kabátos, megtörve a csendet és fejével biccentett a grófnak. Egy közelgő, a hatalmas tűzvész ellenére épen maradt épületbe kísérte vendégét. Ahogy beléptek a műhelybe, a gróf orrát megcsapta a nyers fa  illata, ám nem ez volt a legnagyobb élmény, ami érte őt a belépés pillanatában. Inkább az a hatalmas, fából készült szobrászati alkotás, amely ott tornyosult előtte, és látszott rajta, hogy már majdnem készen áll. Alatta egy papírra nagy betűkkel odavetve ez állt: Menschheitsreprasentant (az emberiség képviselője). Ahogy végigfutott magasra emelt tekintetével a több méter magas alkotáson, három különböző emberhez hasonló lényt látott a feje felett. - Krisztus, Lucifer és Ahrimán.-” Szólalt meg a házigazda. - Küzdelem, harc… amely az emberért folyik. - Tette hozzá. - Nézze gróf úr: a munkát folytatni kell! Ma este itt lesz az előadás, holnap pedig nekilátok a leégett épület újra tervezésének. -

   Ez a párbeszéd 1923. január 1-én zajlott le Dornachban, miután Rudolf Steiner Ludwig Polzer Hoditz gróf kíséretében kilátogatott megtekinteni az éjszaka, a nácik által felgyújtott és porig égett Goetheanumot. Isteni kegyelem lehetett, hogy az eredetileg a Goetheanumba tervezett szobor még nem került be a végleges helyére. A munkásságának központjául szánt, fából megépített, organikus építészeti remekmű néhány óra alatt a tűz martalékává vált. Milyen lélekre vall az, hogy miután több mint tíz évi munkája – a tervektől a megvalósulásig – néhány óra alatt megsemmisül, képes azt mondani az alkotó: „Ez volt az értelme az épületnek.”? A géniuszi polihisztor körül mindenki megmozdult: az akkor már működő Waldorf-iskola tanárai, biodinamikus kertészek, barátai mind segítenek a Goetheanum újjáépítésben. Egy év múlva már bemutatták az új épület terveit.

  Ezzel egy időben nemzetiszocialisták masíroznak Németország utcáin, Münchenben lezajlik az ún. sörpuccs, Adolf Hitler első, sikertelen hatalomátvételi kísérlete. Mindenki a bajszos, szuggesztíven beszélő szobafestőre figyel és egyre többen belé fektetik bizalmukat. Hogyan lehetséges, hogy a szorgos, dolgos, értelmes német nép nem Rudolf Steinerre, hanem Adolf Hitlerre figyel fel? Egy felmérés szerint száz emberből száz ismeri Adolf Hitler nevét, Rudolf Steinerét ugyanakkor tizenkettő. Még a sörpuccs eseményeit is többen ismerik, mint a Goetheanum vagy az első Waldorf-iskola sztoriját. Pedig Steiner társadalom-jobbító, átalakító tervei, képei sokkal reálisabbak, nem irányulnak senki ellen. Lehet, hogy a választ a német nép sebzettségében, sérültségében találhatjuk meg? S abban, hogy egy vesztes háború után a néplélek mélyén forrongó elkeseredettséget, indulatot, haragot könnyebb volt „becsatornázni” ellenségkereséssel és a nemzeti büszkeségre építve, mint áttranszformálni azt hosszú évtizedek kemény belső és külső munkája révén? Egy tény: száz év után Hitler és a nácizmus már a múlté, minden megpróbáltatás ellenére Steiner mozgalma viszont él. Száz évvel az első Waldorf iskola létrejötte után ma több mint ezer ilyen intézmény működik a világon.

    Írásomban azon túl, hogy  a centenárium apropóján bemutatom Rudolf Steiner munkásságát, a Waldorf-pedagógiát és iskolát röviden, arra keresem a választ, hogy mi okozhatta azt a sok szenvedést, háborút, környezetrombolást, ami az elmúlt száz évben történt és sajnos történik ma is. Mik és kik voltak az inspirátorai ugyanakkor annak a pozitív, előremutató változásnak, amely több mint száz éve történt, mégis mind a mai napig szinte csak búvópatakként lehetett legitimitása?

Rudolf Steiner  munkássága

      Rudolf Steiner élete több szempontból izgalmas, tanulságos. Rendkívül termékeny, igazi polihisztor, társadalom újító volt. 1861 január 27-én született Kraljevecben a horvát-magyar határ közelében. A nyolcvanas és kilencvenes évek a filozófia és a természettudomány iránti érdeklődésének szellemében teltek.  Tanulmányait Bécsben folytatta, ahol a Műszaki Főiskolán matematikát, fizikát, növénytant, állattant, kémiát tanult, majd következtek a weimari évek. A Goethe – Schiller Archívum munkatársa lett, komoly érdeklődést mutatott Goethe munkássága iránt. 1891-ben avatták a filozófia doktorává és 1893-ban írta meg élete és  a filozófiatörténet szempontjából is legjelentősebb művét: A szabadság filozófiája című alkotást. 1899-től haláláig tartott nyilvános előadásokat, közel ötezret. Többször tanított gyerekeket, innen születtek pedagógiai inspirációi.

     A tízes évek a legtermékenyebb időszaka volt, ekkor születtek meg benne az antropozófiai orvoslás, a  biodinamikus mezőgazdaság, a Waldorf-pedagógia és az organikus építészeti irányzat alapjai is. Ez utóbbinak volt jeles magyar mestere Makovecz Imre. Ekkor készül el munkásságának központja, központi épülete,a sokáig Johannesbau néven készülő építészeti alkotás, amelyet Goethe iránti tiszteletből nevezett el Goetheanumnak.  Kevesen tudják, hogy látván a  francia forradalmi eszmék teljes eldeformálódását és félreértelmezését az európai politikában, a szociális élet hármas tagozódásáról szóló művével kapcsolatos gondolatait és jövőbe látó intelmeit summázva számos jelentős közép-európai politikusnak megküldte. Küzdött a wilsoni és clemanceaui politikai hatás ellen, amelynek óriási, második világháborút megalapozó veszélyei már 1917 és 1920 között is érzékelhetőek voltak. Magántanítványokkal foglalkozva és egy iskolában két évet tanítva  beleérzett a mai, herbarti, porosz szellemű iskolarendszer gondjaiba, problémáiba, s igyekezett egy olyan iskolát megálmodni, ahol a „meggyőződések közvetítése helyett a képességek felébresztésére” kerülhet a fő hangsúly. Ahol a diákok szeretnek tanulni, jó a kapcsolatuk a tanáraikkal és egészséges felnőtt emberré válhatnak. Ez a törekvés csúcsosodott ki életében az 1919-ben Stuttgartban létrehozott első Waldorf iskolában. Steiner lényében mély keresztény hite, morális fantáziája, géniuszi kreativitása különös szintézisen ment keresztül: látta a morálisan süllyedő emberiséget és folyamatosan születtek meg benne, a társadalmi élet legkülönbözőbb területein az alternatív megoldások, egy egészségesebb világ megalapozását szolgáló gondolatok, rendszerek, újítások.

Látta, hogy a kemikáliáktól és az elektromágneses sugárzástól, a szmogtól és elektroszmogtól szenvedő emberiségnek mennyire szüksége lesz a biodinamikus mezőgazdaság élő, vegyszermentes termékeire, az antibiotikumokra és tüneti kezelésére fókuszáló nyugati orvostudomány mellett mennyire hasznos lesz számára a test-lélek-szellemet, a teljes embert gyógyítani kívánó orvosi gyakorlatra, megoldásokra, hogy a tudásra és teljesítményre koncentráló hertbarti iskolarendszer mellett mennyire fontos lesz számára egy EGÉSZséges, képességfejlesztő,  közösségi embert valódi szabadságra nevelő iskolarendszer.

                                         A Waldorf  pedagógia és az első iskola története

Mi is a Waldorf pedagógia alapvetése: milyen ember az, akit formálni, nevelni kíván?  Milyen az emberképe és fejlődéslélektani koncepciója? 

    Életutam című könyvében – élete végén – Rudolf Steiner világosan megfogalmazza: kialakultak olyan képességei, „érzékszervei”, amelyek révén képes a számunkra láthatatlan lelki-szellemi világot is érzékelni, látni. Ezt a tudását is felhasználva, máshogy nyilvánul meg előtte az ember és a világ, annak felépítése, működése, fejlődése. Jobban megérti, hogy mire van igazán szüksége egy kisgyermeknek vagy akár egy kamasznak, hiszen látja, érzi az ember „láthatatlan” részét, lelkét-szellemét is.

  Tudom, hogy sok mai ember számára is idegen és ijesztő lehet, amikor szellemi világról és egy másfajta látásról beszél valaki. Steiner azonban egyáltalán nem misztifikál, hanem tudományos egzaktsággal ír és beszél arról, hogyan fejlesztheti ki bárki a benne is kifejlődött képességeket.(Hogyan juthatunk el a magasabb világok megismeréséhez? 1918) Mutat egy példát, s egyúttal egy utat és irányt: „Három lépést a moralitásban és egyet a megismerésben!” Nem a tudásszerzésre, hanem a morális fejlődésre és a képességfejlesztésre teszi a hangsúlyt.

    Rudolf Steiner tehát jelentős élettapasztalata és tudása mellett, erre a szellemi látásra  építi fel sajátos fejlődéslélektanát, melyből a Waldorf-pedagógia tanterve és módszertana is építkezik. Eszerint  például az első hét évben, kisgyermekként, olyan az egész lényünk mint egy „nagy érzékszerv”. Amin keresztül a legtöbbet tanulunk az a játék. „Belebújunk annak a bőrébe”, amit meg akarunk  ismerni. Ki ne ismerné  a szerepjátékos időszakunk klasszikusait (papás-mamás, állatos, doktor bácsis stb.)  Nem véletlenül fogalmazott úgy Piaget: ”A játék a tiszta asszimiláció”.  Hét és tizennégy éves korunk között válunk olyanná, mint egy „nagy szivacs”. Alkalmassá válik az emberi lélek a tanulásra, de még mindig inkább az érzékszervein keresztül, mint az értelmére, intellektusára hagyatkozva. A nemi éréssel egy  időben válunk éretté a rendszerezésre, analizálásra, a folyamatok átlátására, megértésére. Tizennégy éves kor után jön el az ideje az intellektuális, elvont, absztrakt gondolatok, tudástartalmak elsajátításának. Ekkor válik az ifjú „nagy kritikussá”. Mindent megkérdőjelez, mindent megkritizál, mert valóban meg akarja érteni a körülette lévő világot és önmagát.  A gyermeki lélek fejlődése inkább hasonlít egy tánchoz, mint a járáshoz. És ez a „tánc” a lelkét és a világ „lelkét” is építi – jó esetben. Ezt fejezi ki rendkívüli módon az euritmia, amely a Waldorf-pedagógia nagyon fontos eleme. Egyszerre mozgásművészet  és az előadó művészet nagyon fontos része. Nemcsak építi, hanem képes gyógyítani is az ember lelkét.  A Waldorf-pedagógia másik alapvetése az, hogy nemcsak a bal agyféltekés, racionális, logikus-analitikus „agyunk”, hanem az érzelmi és akarati tevékenységeket koordináló jobb agyfélteke nyelvén is fontos „elmesélni” a tananyagot egy fejlődő embernek. Legalább olyan fontos eltáncolni, kimozogni, megénekelni, lefesteni, mint elbeszélni a sast, a hegyek kialakulását vagy akár a Csodaszarvas legendáját. Ezért is több a Waldorf iskolákban  a művészi és kreatív tevékenység és ezért is hívják a szív-fej és kéz iskolájának. A Waldorf  pedagógia fontos célja a természettel, a teremtett világgal való harmonikus  kapcsolat kialakítása is. Ehhez az egyik legjobb és legtöbbet gyakorolható, ismételhető eszköz a keresztény évkör ünnepeinek megélése évről évre.   Az oktatás projekt jellegű, epochákban zajlik. Reggel 8 és fél 11 között az ún. főtanítás  keretében heteken keresztül egy témát tanulnak a diákok. A fák, az ókori görögök vagy épp a szorzás a téma.

       Sok lelkes tanári tekintettel találta magát szembe a terembe lépő előadó. Belépése pillanatában érezte, hogy közönsége valóban nyitott és felkészült az új gondolatok befogadására. Érezte, hogy most jött el a pillanat, amire hosszú évtizedek óta készült. Egy valódi iskolaalapítás pillanata. Így hát maga elé tette gondosan előkészített jegyzeteit és így szólt közönségéhez:

„ - Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk -…”

Ekkor megállt egy pillanatra  és érezte, hogy új impulzus, a Waldorf-iskola impulzusa megszületett…

Megfordult és egy hatalmas ábra készítésébe kezdett a táblán. Miközben  járt a keze, belekezdett az újabb gondolatába és mindeközben erősen figyelt közönségére is: mennyire bírnak haladni vele gondolatban. Szenvedélyes előadó volt és rendkívül közvetlen.

„ - Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó, és mi a rossz, hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül. - "

       Az első Waldorf-iskola 1919. szeptember 7-én nyitotta meg kapuit Stuttgartban, Rudolf Steiner munkája nyomán és Emil Moltnak köszönhetően. Emil Molt fiatalon elveszíti mindkét szülőjét és Görögországba megy dolgozni. A görög-török háború miatt azonban vissszatér Németországba. Itt  ismerkedik meg Rudolf Steinerrel és az antropozófiával(1900), és merül fel az az ötlete, hogy többedmagával megalapítsa első vállalkozását(1906),a Waldorf-Astoria Company mbH Zigarettenfabrik névvel. Saját munkásai gyerekeire gondolva kéri fel Steinert egy iskola alapítására, amelynek Steiner néhány év alatt eleget tesz, a tanterv kidolgozása és a tanárképzés megvalósítását követően, egy háború utáni szétesett világban. A stuttgarti iskola 256 tanulóval és azzal a százezer márkával indul útjára, melyet a cigarettagyáros, nyitott szellemű Molt adományoz az intézménynek, s melyet  egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig szponzorál. Ez az iskola  a Waldorf-pedagógia központjává vált az egész világon.

A Waldorf a világban: eredmények és hatások

     Mi az oka a Waldorf  iskolák sikerének  a  „main stream” politika támogatása nélkül is? A kérdés  jogos, hiszen Maria Montessori, Carl Rogers vagy Célestine Freinet nevéhez is fűződnek pedagógiai irányzatok, iskolák, melyek világszerte elterjedtek, azonban mind közül messze a Waldorf vált a legnépszerűbb irányzattá. A siker oka véleményem szerint az, hogy nemcsak valódi emberi, szociális szükségletek kielégítésére keresi  a válaszokat, a teljes, egész ember fejlődését tűzi ki célul, tartja szem előtt, hanem  oly módon vált keresztény szellemiségű iskolává, hogy az minden nyitott keresztény vagy akár nem keresztény gondolkodású család számára is vállalhatóvá tette. Rudolf Steiner számomra egyike azoknak az egyéniségeknek, akik nem csak beszéltek, hangzatos ideákat fogalmaztak meg, hanem életükkel, társadalomformáló gondolataikkal és kreatív alkotásaikkal, áldozathozatallal tettek is azért, hogy az egyre növekvő és egyre nagyobb problémákkal küzdő emberiség számára alternatívákat, lehetőségeket, kiutat kínáljanak a világ jelenlegi válságos, kaotikus helyzetéből. 

    Mára bizonyított a munkahelyek és egyetemek rendkívüli módon meg vannak elégedve a Waldorf iskolákból kikerült fiatalokkal, fiatal munkaerővel, egyetemre való felvételi arányuk legalább olyan jó, mint a hagyományos iskolarendszerből kikerült társaiké. A legfrissebb nemzetközi vizsgálat és kutatás a tízes évek elején készült, melyben több mint tíz iskola 800 diákja vett részt és persze a kutatás részét képezték kontroll iskolák is. A düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem nemzetközi kutatásának eredményeit Andreas Schleicher, az OECD oktatásügyi szakértője és a Pisa-tanulmányok nemzetközi koordinátora mutatta be. A Shleicher által bemutatott német kutatás eredményei azt mutatták, hogy tanulmányi eredményekben több országban és német tartományban is születtek jobb eredmények, mint a „hagyományos iskolarendszerben” tanultak esetében, de „sehol sem lett rosszabb”. Továbbtanulásban is holtverseny mutatkozott. A vizsgálat leginkább figyelemre méltó eredményei  az iskolában való közérzet, motiváltság és az életben való helytállás területén jöttek ki. A Waldorf-iskolákba járó tanulók 80%-a mondta azt, hogy örömmel, érdeklődéssel tanul, ezt hagyományos társaik a 67%-ban érezték így. Az iskolai nevelő „klímát”, támogató légkört a waldorfosok  85%-a ítélte pozitívnak, míg társaik 60%-ban nyilatkoztak erről ugyanígy. A leginkább elgondolkodtató eredmény a tanár-diák viszonyban nyilvánult meg. A Waldorf-iskolákban tanuló diákok 95%-a nevezte jónak vagy kitűnőnek ezt a viszonyt, szemben a közoktatásba járó társaikkal, akik közül csak 31%-uk érezte ezt. Lényeges az egyetemek és munkáltatók visszajelzése a waldorfosokkal kapcsolatban. Itt egyértelműen az derült ki, hogy a Waldorf-intézményekben tanult diákokat sokkal együttműködőbbnek, motiváltabbnak találták, a hagyományos állami intézményekbe járt társaikhoz képest.  Norvégiában olyan kiemelkedő volt az elmúlt évtizedekben a waldorfosok egyetemi-főiskolai teljesítménye, hogy a felsőoktatásban úgy döntöttek:  felvételi nélkül juthatnak be a rendszer intézményeibe. Magyarországi népszerűségének jele pedig az, hogy lakosság arányosan Németország, az USA és Hollandia után nálunk van a legtöbb ilyen intézmény.

                    Világunk helyzetének spirituális, társadalmi okai és lehetőségei

„Egy munkásember lépett a műhelybe. Rögtön belépése után köszönt. –Jó estét Doktor úr!  Remélem nem zavarom. Nem tartom fel sokáig, csak nagyon foglalkoztat valami.” Steiner odalépett az ember mellé, bizalmat sugárzó, szeretetteljes tekintetével ránézett, majd leült mellé az egyik székre. – Parancsoljon, hallgatom. –Tudja én őszintén tisztelem magát és értem is, azt hiszem. Hát persze, hogy fűben-fában az orvosság és az is rendben van, hogy fából emel épületeket. Azért pedig, hogy szeretettel, odafigyelve akarja a gyermekeket nevelni, nagyon megértem. Erre van ma szükség. Hanem… - sóhajtott nagyot és a következő mozdulással le is roskadt a Steiner melletti székre - Hanem ezt a szobrot én nem  értem kérem tisztelettel…Krisztus, Lucifer meg valami Ahrimán…azt mondják ezeket ábrázolja, meg ez a címe…Mire jó ez? Olyan hatalmas, mint valami templomi oltárkép: hivalkodó és…nem értem…mondta sóhajtozva az ember, akin látszott olyan volt számára ez a pár perc, mint valami gyónás. – Nincs jó és rossz –kezdte Steiner – de az emberben küzdelem zajlik. Harc a szabadságért. Harc az egészségért. Az ördög és a sátán megpróbálja az embert: húzza jobbra, húzza balra: próbálja letéríteni az útjáról, de ha megtartjuk a belső egyensúlyunkat ez nem sikerülhet. Ha nem lenne Ahrimán, nem vált volna sok ember hitetlenné, nem lenne hazugság és hatalomvágy az emberben, de….a tudomány sem jöhetett volna létre. Ha nem lenne Lucifer, nem esnénk túlzásokba, nem ennénk magunkat sose degeszre és nem innánk le magunkat a sárga földig. Nem lennének orgiák és kábítószerek, de…a művészetek sem jöttek volna létre az emberi kultúrában. Lucifer és Ahrimán: ezek erők, amelyek szét akarják szedni az embert, de akiket le is lehet győzni, meg is lehet szelídíteni magunkban. Ahogy az, aki igazán ért az állatok nyelvén képes megszelídíteni egy oroszlánt, úgy az aki ismeri az ördög és a sátán igazi természetét, ez a tudás erőssé és képessé teheti  őt arra, hogy a saját fejlődése szolgálatába állítsa ezeket az erőket. Lucifert a művészetek, Ahrimánt a tudomány szolgálatába is állíthatja. Vagy le is győzheti őket. Lucifert Ahrimánnal, Ahrimánt Luciferrel. Az önzést önkorlátozással, a dogmákat spontaneitással, a hatalomvágyat jelenléttel. E nemes harcban legfőbb segítőtársunk, a legfőbb erő, a szeretet és élet szelleme: Krisztus… Az ember úgy itta magába Steiner szavait, mint szomjazó föld a vizet. Amikor csend lett, ránézett így szólt: Amikor beszél hozzám az olyan, mint amikor gyerekkoromban Édesanyám beszélt hozzám: nem értettem minden szavát, de éreztem hogy igazat szól… Köszönöm, hogy szánt rám időt. - Azzal feltápászkodott a székről és kifelé indult. Még Steiner is hallotta, amint bajsza alatt ezt dörmögi: Isten áldja, doktor Úr. Isten  áldja….”

       Az antropozófia történelmi szemlélete és értelmezése szerint volt egy olyan kor, amiben harmónia, egészség, egység volt és amelyből „bűnbe esésünk” miatt kiestünk „kiűzettünk”. Ebbe az aranykori világba visszatalálni akaró emberi civilizáció pár ezer évvel ezelőtt végleg elveszti a fonalat. Ha visszaugrunk kétezer évet az időben, láthatjuk: az ókori embereknek a visszakapcsolódás útjai (vallás – re-lígió – visszakapcsolódás, vissza csatolódás) nem  hozzák el a kívánt eredményt: a hindu vallások, a tao, a zsidó vallás vagy a buddhizmus már hosszú ideje létezik, az emberiség azonban spirituális és lélektani szempontból is süllyed. Lucifer –Sátán- és Ahrimán – Ördög- hatására egyre inkább a vágyai és félelmei irányítják már az időszámítás előtti  kor emberét is. A próféták ezt látják és ígérik is az elkeseredett embereknek: Isten elküldi Hozzátok a Szabadítót és Megváltót. Hosszas előkészítés után ekkor (kétezer éve) érkezik el  világunkba Krisztus, Isten fia. Megújítja a kapcsolatot az emberrel és egy új típusú kapcsolódási lehetőségét kínál fel számára.

      Közvetlen  vagy a történelem során később Hozzá kapcsolódó tanítványai megértik a küldetést, a feladatot: Evilág urának, Ahrimánnak, az Ördögnek világából csak az új, krisztusi, keresztény tanításoknak a megvalósítása révén  van kiút: különben a megosztó, ördögi halálerők révén pusztulásra  van ítélve a jelen emberi kultúra, civilizáció. A krisztusi, isteni és az ördögi erők között ezért mindig is harc folyt a Földön és ez harc néha látható társadalmi konfliktusokban(háborúk), gondolkodási  változásokban(felvilágosodás, materialista, ateista gondolkodás elterjedése) öltött testet, néha pedig láthatatlan formában(grál – antigrál mozgalom, templomos lovagok, rózsakeresztesek titkos mozgalmai, szabadkőművesek és egyéb háttérhatalmi páholyok tettei.)

      Az emberi kultúra és civilizáció lelki-szellemi értelemben forradalmi változások küszöbén áll. A felnőtté válás küszöbén. Az antropozófia szerint civilizációnk átalakulásához  az emberi gondolkodás és kultúra krisztusi szellemben történő átalakítására van szükség.

       Mit jelent a krisztusi szellem lényege? Ki  volt Krisztus? Kérdezheti jogosan egy nyitott, ám nem keresztény olvasó. Krisztus a benne hívők vagy az Őt kutatók szerint,azon túl, hogy Isten fiaként segíteni jött számunkra, hogy megváltson minket az ördögi erők hatásaitól és azon túl, amit magáról állított: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, gyakorlatilag az ellenségét is szerető, a vétkezőnek is megbocsátó, nagybetűs isteni szeretet, az agapé emberi megtestesülése volt. Annak a szeretetnek, ami nélkül életünk minden tudása, eredménye sem ér semmit, ami nélkül, hiába minden gazdasági, politikai és környezetvédelmi törekvésünk: nem fogjuk tudni megoldani jelen problémáinkat és nem tudjuk helyreállítani azt a békét, belső egyensúlyt és harmóniát, amire végső soron mindannyian törekszünk.  Mindezt azonban az antropozófia és Rudolf Steiner nem vallási alapon, mint hittérítő, hanem szellemtudományos alapokon és gondolkodó tudósként állítja. Steiner számára Isten, Krisztus és a szellemi világ léte nem egy vallási meggyőződés kérdése elsősorban, hanem morális alapokon nyugvó tudományos vizsgálódás, kutatás eredménye. A szellemtudósok, az antropozófusok számára a szellemi látás lehetővé teszi, hogy az ember tértől és időtől függetlenül „megnézzen” és megvizsgáljon jelenségeket és eseményeket. Steiner szellemi látással „végignézi” a golgotai misztériumot, látja mi történik a Földdel, amikor folyik a minket megváltó Krisztus vére és látja azt is, hogy mit szükséges tenni azért ma, hogy az emberek önmagunkban közelebb kerüljenek saját szellemükhöz és Krisztushoz s azzal jobb kapcsolatba kerülve hogyan válhatnak egészségesebb emberekké, akik jobban tudják megvalósítani életfeladatukat, jobban tudnak közösséget alkotni, hatékonyabban tudják átalakítani mindennapi életüket, újra összhangot teremtve a mikro- és makrokozmosz, ember és a természet, ember és Isten között.    

    Rudolf Steiner  ennek a krisztusi folyamatnak a részeként alkotott. Amikor létrehozta az első Waldorf iskolát, az első biodinamikus gazdaságot, tudta, hogy munkájának gyümölcsei majd csak száz év múlva érnek be igazán: akkor válik majd  jobban felismerhetővé és elismertté munkája. A harc spirituális mivoltára  pedig a steineri Goethenaum sztorija mutat rá. Az épületet 1922 szilveszter éjszakáján – a nácik gyújtják fel … Hitler és az őt támogatók valódi szándéka és érdeke is a keresztény kultúra és keresztény hagyományokkal rendelkező Európa meggyengítése volt. Kérdés ezek után, hogy  miért hallgatták el Rudolf Steiner munkásságát az elmúlt száz évben? Kérdés ezek után az, hogyan lehetséges, hogy sok ember nem ismeri ennek a csodálatos embernek a munkásságát, halála után közel száz évvel sem? És kérdés ezek után, hogy napjainkban is miért  szenvednek el oly sokan a  vallási alapú üldöztetést  keresztény hitük, meggyőződésük miatt?

       Kétezer év után úgy is tűnhet: az emberiség távolabb van Istentől, mint kétezer éve….ám ez csak a látszat. A hazugság fejedelme, a materiális, istentagadó szemlélet elterjesztésével próbálta megakadályozni az embereket abban, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. Mai közgazdasági számítások már igazolják: a mai  rendszer, véges természetéből fakadóan  ennél nagyobb kényelmet, gazdagságot, jólétet nem tud produkálni. Ráadásul a másik nagy probléma, hogy sok  milliárd ember  rovására, és kifosztása révén sikerül elérni a  XXI. századi  „Paradicsomot”: néhány százmillió embernek. Az emberiség nagy részének még a csalfa, délibábos illúzióból sem jut. 

     Nézzük meg miben változott a világ az elmúlt száz évben. Sokkal kényelmesebb lett? Igen. Sokkal gyorsabban eljuthatunk A pontból B pontba? Igen. Sokkal gyorsabban hozzá juthatunk információkhoz, mint száz éve? Igen. Jó….és akkor most nézzük meg azt is, hogy milyen áron történtek ezek a változások. Ha körbenézünk és őszinték vagyunk láthatunk még műanyag hegyeket, látványpékségeket, junk food  ipart, tematizált negatív hírözönt, reklámhadjáratot, óriási mennyiségű szeméthegyeket, amelyet az előbb említett reklámokban adtak el nekünk és amelynek kockázatát és mellékhatását naponta szívhatjuk magunkba szmog és elektro-szmog  formájában. Láthatunk milliárdnyi éhezőt és milliókat akik háborúban halnak meg vagy menekülnek. Ez a fogyasztói világ sikersztorijának igazi arca, hiszen ez mindenkit érint, azokat százmilliókat is, akik a jólét oázisaiban élnek „nagy boldogságban”…

     Az elmúlt száz év anyagelvű, fogyasztói életmodelljének ez az egyik legnagyobb problémája, hogy egyáltalán nincs összhangban a természettel, a kozmosszal, sőt az ember belső természetével sem. Ember- és természetellenes, óriási mennyiségű szemetet termel, amely nem forgatható vissza az anyagi körforgásba, nem simul bele az ökoszisztémába és óriási az ökológiai lábnyoma. Mindenki tudja, hogy ez a fogyasztói civilizáció nem fenntartható. A kérdés igazából a kiút, a gyakorlatilag is kivitelezhető alternatíva rendszer. Ha jól megvizsgáljuk, a  Rudolf Steiner és munkatársai által száz évvel ezelőtt kidolgozott társadalmi újításokat, megoldásokat, akkor véleményem szerint joggal tekinthetünk rájuk egy  komplex alternatíva rendszer elemeiként. Olyan gazdaságot-társadalmat (a szociális élet hármas tagozódása), olyan mezőgazdaságot (biodinamikus mezőgazdaság), olyan orvoslást (antropozófiai gyógyászat) , olyan építészetet (organikus építészeti modell), olyan oktatási-nevelési rendszert(Waldorf-pedagógia) dolgozott ki, amelyeknek fő, közös jellemzőjük, hogy összhangban van a természettel, az ökoszisztémával és az ember természetével is.

Számomra   Rudolf Steiner munkásságának egy gyönyörű hagyatéka  az éppen 100 éves Waldorf  iskolarendszer…

 Felhasznált irodalom: 

Rudolf Steiner:  Hogyan juthatunk a magasabb világok megismerésére?

Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek

Carl Gren Frans:  Szabadságra nevelés