A trianoni békediktátumra (okaira, következményeire) rátekinthetünk fizikai szinten: politikai, történelmi, jogi szempontból, megvizsgálhatjuk lelki-szociálpszichológiai aspektusból (társadalmi hatások, nemzetállítás, stb.) és  szellemi-spirituális megközelítésből is (vallás, vallásbölcsészet).

Trianon fizikai szinten egy nemzetközi jogilag érvénytelen és igazságtalan békediktátum, lelki-szociálpszichológiai szinten egy súlyos nemzeti és! világtrauma, szellemi szinten egy sorsszerű esemény, a nemzet által egykoron felvállalt krisztusi szenvedéstörténet egyik stációja: 1920 június 4-én sokak szerint Magyarországot keresztre feszítették…

Fizikai szint:                                                                                                                                    

A trianoni békeszerződés dokumentuma nemzetközi szerződés, amelyet ratifikáltatni kellett több országgal. Ezt sem Oroszország, sem az USA nem tette meg, nem írta alá. Ezért a szerződés nemzetközi jogilag nem lépett érvénybe, így tulajdonképpen nem lett volna kötelessége a Magyar Országgyűlésnek törvénybe iktatni. Az 1921. XXXIII. tv. azonban érvénybe lépett.(Ez emelte át a magyar törvényekbe a békediktátum tartalmi elemeit és mai napig nem is helyezték hatályon kívül) Az 1947.évi párizsi békeszerződés pedig egy érvénytelen békediktátumot erősített meg.

„Trianonban egy népet sem tettek tönkre jobban, mint  Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugodnak bele hazájuk rombolásába.  Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte  felelősséget. Mindenki szemérmesen hallgat róla. A népek önrendelkezésének jogára való hivatkozás csak hamis formula. Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.”Francesco Nitti olasz miniszterelnök

„Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket, nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igaztalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, míg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést.” Lord Viscount Rothermere. A Daily Mail kiadója és főszerkesztője

„Európa békéje a Trianoni békeszerződés napján szűnt meg.  Ezért Ővelük együtt kiálltjuk: Igazságot Európának, igazságot Magyarországnak”  Stanley Baldwin angol miniszterelnök

A trianoni békeszerződésről kijelenthető, hogy az jogilag érvénytelen, igazságtalan azonkívül kitételei szembe mentek a Magyar Királyság Szent Korona alkotmányával, amelyet viszont jogi értelemben hitelesen senki nem helyezett hatályon kívül, ezért az jogi értelemben érvényben van mind a mai napig.

Sokan kérdezhetik, hogy akkor mégis hogy történhetett mindez  velünk és miért nem követelhetjük vissza jogosan az elvesztett területeket?  Sajnos erre az a reális válasz, hogy a politika, az erőviszonyok, a határok sosem az ésszerűség alapján dőltek el jogászok vagy politikusok által, főképpen nem az igazságosság volt a meghatározó szempont.

A magyar népnek küldetése, sorsa okán mindig is voltak ellenségei és Trianont is ők készítették elő és vezényelték le. Nem véletlen, hogy a győztes antant oldalán álló több, kitűnő politikus és a nyugati társadalmak széles körei is mély megdöbbenéssel és felháborodással fogadták ennek a viszonylag kis létszámú csoportnak a tevékenységét. Fontos viszont, hogy hogyan kezeljük ezt a tényt és a magyarság ellenségeinek számító erőket. Erre talán a következő szinteken választ  találunk.

Lelki szint:

Lélektani szinten megérthetjük, hogy azután, hogy a nemzetet megfosztották múltjától, váraitól, meghamisították történelmét, lelki  sokkhatás  érte, egyre kevésbé  tudta jól kezelni a kihívásokat, hiszen már önazonossága, küldetéstudata elhalványult. Mi értelme a szenvedéseinknek: sem a szabadságharcból, sem a kiegyezésből nem tudtunk jól kijönni! - gondolhatta a magyar néplélek - Miért történik velünk ekkora igazságtalanság? - A feldolgozatlan traumák, veszteségek és a nyomában kialakuló elégedetlenség egyre enerváltabbá tette a nemzetet.

Trianon a magyar nemzet számára veszteség élmény. Gyász. A pszichológiában a gyásznak, mint veszteségélménynek vannak fázisai. Tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. A mi társadalmunk  a gyógyulás folyamatán több oknál fogva nem ment még végig. A „Nem,nem,soha!” vagy a „Vesszen Trianon” máig visszhangzó kollektív felkiáltások még az első két fázis tünetei. A jogi elemezgetés és a helyzet politikusi megközelítése: „nemzetközi jogilag érvénytelen a szerződés” „autonómiát az egykori magyar területeknek” már az alkudozás fázisának a megnyilvánulásai, de még mindig azt tükrözik, hogy valahol lelkünk legmélyén nem tudtuk még elfogadni a történteket. A depresszió, a „100 év magány” érzése, a lelki-szellemi értelemben vett halál állapotával egyetemben szintén tetten érhető a nemzet elmúlt száz évnyi megnyilvánulásaiban.  Egész biztos, hogy a gyászfolyamat végig vitele kollektív módon egy fontos előfeltétele annak, hogy felülemelkedettebben, tudatosabban tudjunk ránézni erre az eseményre.„A jelen korban, ennyi év eltelte után most itt az ideje ,hogy  beszéljünk róla, és mondjuk ki végre, hogy nekünk fáj, ami történt. Borzasztóan fáj! Majd száz év után talán itt az ideje az okolás és hibáztatás befejezésének is. Mert békességre és erőgyűjtésre van szükségünk. Ugyanis mi nemcsak a történelem által ránk kényszerített módon, frusztráltan hallgatunk, hibáztatunk, hanem még harcolunk is – legtöbbször egymással..„ írja Homoki Pál evangélikus lelkész Trianonról szóló cikkében.

Szent István királyunk Szűz Máriának ajánlotta fel országunkat, aki ezt a felajánlást elfogadta. Ennek lehet jele, hogy többször is megjelent a Boldogasszony magyar emberek számára, jelenések formájában, hogy segítsen. Az elmúlt évszázadban a talán sokak által ismert Natália  nővéren keresztül üzent Trianon után. Az Őrá felfigyelő Mindszenty bíboros még az Ördög ügyvédje, a katolikus egyháznak egy, isteni megnyilvánulásokat megvizsgáló „eszközével” is ellenőrizte Natália  nővér hitelességét és az apácanő kiállta a  próbákat. De maguk az „üzenők” is hitelesítették Őt azzal, hogy olyan üzeneteket is elküldtek hozzánk, aminek igazságtartalma gyorsan igazolódott. A papokat arra kérte Szűz Mária, hogy osszák szét vagyonukat és építsenek fel egy engesztelő templomot. S jelezte, ha nem teszik, a papokat elhurcolják ellenségeik. A papok nem osztották szét vagyonukat, a templom nem épült fel, s a kommunisták valóban rengeteg papot vittek el a Gulágra. Szűz Mária megüzente pontosan azt is hová fog esni az első bomba Budapesten és valóban: a Városmajori templom lett a célpont. Fő kérése: egy engesztelő, imádkozó mozgalom elindítása és egy engesztelő templom felépítése volt a nemzet gyógyulása és újabb traumák, problémák kivédése végett. A templom  mai napig nem  épült meg,  az engesztelés elkezdődött…   

Traumatizáltak vagyunk, feldolgozatlan gyászfolyamatban, válságban telnek mindennapjaink. Egyes megközelítések szerint ugyanakkor nemzetünk nem „csupán”  traumatizált, beteg, hanem szellemi értelemben halott. Hogyan van innen kiút? Ez már könnyen lehet, hogy a lelki szinten is túlmutató kérdés. Ezt gondolta végig e század tízes éveinek elején egy magyar, szakemberekből álló csapat is. Bert Hellinger családállítási gyakorlatának ihletésére egy ún. nemzetállítási kísérlet projektjét dolgozta ki Zseni Annamária pszichológus vezetésével egy munkacsoport. A problémáink családunkban rejlő okait feltérképező pszichológiai módszer mintájára a Zseni munkacsoport egy szociálpszichológiai gyakorlatot végez el, amely egy nagyobb közösség, akár egy nemzet – adott esetben a magyar nemzet - lelki állapotát is képes feltérképezni. Gyakorlatilag a csoportot alkotó 10-15 ember a nemzet különböző tulajdonságainak, mozgatóerőinek és gátló tényezőinek a „bőrébe” bújva, háromdimenziós életképekben megjelenítik, „felállítják” a nemzet állapotát, „én-tér-képét”. A kísérlet diagnózisában a munkacsoport egy  halott nemzet képét tárja elénk: „a nemzet lelkileg felbomlóban van, a cselekvőerő képtelen megmozdítani a nemzet lélekrészeit”.

Bogár László történész  írt úgy a módszer hátteréről, a nemzetállításról szóló cikkében, hogy az talán sokak számára gyorsan érthetővé teszi, mi ennek a pszichológiai módszernek a lényege.

„ Az emberiség kollektív tudatalattijában öröktől fogva léteznek bizonyos mintázatok, amelyek olyan egyetemes szeretetenergiákból táplálkoznak, amelyekre a modern tudomány nem tud magyarázatot adni…” „..++Mivel a legősibb hitnek éppen az a legvégső talapzata, hogy nincs más a világon, mint az egyetemes szeretetenergiák végtelen és szabad áramlása, és hogy minden baj, betegség, sérülés, fájdalom azért állhat elő, mert valami megakadályozza ezt az egyetemes áramlást, így a feladat ennek a valaminek a beazonosítása és eltávolítása.” Akár egy család generációkon átívelő történetét, akár egy nemzet múltját feltérképezve.

Bogár az eredményt, elsőként a  diagnózist így foglalta össze: „ A magyar nemzet lelkileg végzetesen elgyengült, felbomló állapotban van. Ahogy József Attila írja, „gyönyörű képességünk, a rend” szinte romokban hever. A szakralitás, az egyetemes szeretet, a nemzet alkotó-építő energiái és végül, de nem utolsósorban a nemzet lelkiismerete reménytelenségbe süllyedve sínylődik, az életerő oda. És ami talán a leginkább szívszorító, hogy a nemzetet e dermedt állapotából kilendíteni próbáló cselekvőerő képtelen megmozdítani a nemzet más lélekrészeit. A nemzet önazonossága többnyire eleve „kivonul”, és dacosan sorsára hagyja az irányt vesztetten kóválygó nemzetet, amely így „tajtékzik téveteg”. Akárhogy is nézzük, Bogár nem egy potenciális, hanem egy valós nemzethalál diagnózisát írta le a Zseni csoportok eredményei alapján. Nem közel vagyunk a nemzethalálhoz, hanem benne.

A terápiás lehetőségnél pedig így írt Bogár a Zseni munkát értékelve:

„A nemzetállítások egyértelműen jelzik, hogy a legelső szellemi teendő a rend helyreállítása volna. Majd ezt követően a szakralitás, az egyetemes szeretet, a nemzet alkotó, pozitív szellemi energiáinak összekapcsolása a cselekvő erővel, a nemzet-újrateremtő cselekvéssel.”

Értem  Zseni terápiás eredményeit és értékelem. Hiszem hogy a magyarság keresztútját járva tényleg a szellemi halál állapotában van és újjá kell születnie. Úgy éreztem ezen a ponton azonban, hogy egy fontos kérdés még megválaszolatlan, hiányzik még egy láncszem. A hogyan. És ekkor eszembe jutott Viktor Frankl, német orvos, pszichiáter, aki az auschwitzi táborban azt figyelte meg, hogy azoknak volt nagyobb túlélési esélyük, akiknek volt életcéljuk, jövőképük, hittek még valamiben. Ez a nemzet nyelvén a küldetéstudatnak feleltethető meg. Az életcél, a küldetéstudat, a pozitív jövőkép óriási erő- és energiaforrás! Ez az amire szükségünk van!  Ez az, ami segítheti újjászületésünket, feltámadásunkat. Hiszen annak a végig viteléhez,  ami a terápiában szerepel óriási erőre van szükség! Társadalmi erőre: nemzeti szintű önbizalomra, hitre, küldetéstudatra.

 Tudjuk, hogy aki a múltját nem ismeri, a jövőjét sem ismerheti, építheti. Itt vált számomra világossá, hogy ezért magyarságunk hiteles, valódi múltjának, sorsának, küldetésének megismerése létkérdés! Nem történelmi érdekesség csupán. Ebből nyerhetjük ki azt a tudást, bölcsességet, amikre újjászületésünk, feltámadásunk megvalósításához elengedhetetlenül szükségünk van. És persze  fontos hogy építsünk azokra a személyekre, erőkre, akiket segítőinkként mellénk rendelt a sors: Hiszen: „ A Gondviselés is csak a mi hitre és szakrális tudásra épülő bátor és becsületes cselekedeteinken keresztül tud megnyilvánulni, amit a népi bölcsesség, mint az ősi alapmintázat hétköznapi megjelenítője, úgy fejez ki, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít.” (Bogár László)

Szellemi szint:

Zseni Annamária  nemzetállítás felismeréseit, diagnózisát bemutató Bogár cikk  egy ponton bennem összekapcsolódott a magyarság keresztútjáról szóló tanításokkal. A Képes  Krónikát és magyar művészek inspirációit is felhasználva mind  Szántai Lajos, mind  Pap Gábor művészettörténészek, mind Vesztergám Miklós kitűnő előadásokat tartottal erről a témáról az utóbbi években. A hivatkozott történelem értelmezés Krisztus keresztútjának 14 stációját rávetíti történelmünk utolsó ezerötszáz évére, amikor is angyali inspirációra, Attila elvállalása nyomán nemzetünk végig járta a keresztutat. A XI. stációt, Krisztus keresztre feszítésének eseményét az 192o június 4-i Trianoni békediktátummal, az ország szétdarabolásával hozzák párhuzamba. Érdekes, hogy az akkori újságok, művészi ábrázolások közül több is úgy tudósítottak erről az eseményről, hogy illusztrációként egy keresztet jelenítettek meg, rajta azonban nem Krisztus teste, hanem a Magyar Királyság térképe volt látható. A XIII. stációnak, Krisztus kereszthalálának pedig az 1956. októberi, forradalmi események, annak leverése feleltethető meg. Ekkor jelent meg Máray Sándor híres verse, már karácsonyhoz közeledve: „…más lóg a fán, nem  cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország.”

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

„Népek Krisztusa Magyarország” – IV.Bélától Máray Sándorig sokan ráéreztek vagy rámutattak: sorsunk nemzetként szorosan összekötődött az egyik oldalon Krisztussal, a másik oldalon ugyanakkor az emberiséggel. A magyar nép küldetésének részét képezte, hogy népként magára vállalta a keresztény üdvtörténet megvalósítása  érdekében a krisztusi keresztút, szenvedéstörténet végigjárását. Királyként Attila vállalja fel ezt a sorsot, amikor egy angyal Róma előtt megállásra és kegyelem gyakorlására inspirálja Őt. Ekkor ígéri meg a látomásában Isten azt a koronát, amely a nemzet szakramentuma lesz: a Szent Korona.

 Magyarország történelmének nagy részében szakrális királyság volt. A szkíta-hun-avar-magyar nemzetközösség tagjai egyenlőek voltak, nem volt közöttük szolga, szentségként a Fény Atya-Fény Anya és Fény Fiú szentháromságára és Szent Koronára tekintettek. A papkirályok , a Szent Korona országának szakrális uralkodói a nemzettel közösen kormányozták a magyar királyságot. 1500 éve meghatározó vezérlő „csillaga” egy, az Isten és ember közötti szövetséget és együttműködést hűen ábrázoló és kifejező szakramentum: Szent Korona. Nem tárgy, valójában lényként tekintett rá a nemzet. A magyar királyságot hosszú ideig hívják a Szent Korona országának. A benne élők hite, hogy  e föld  nem a mi tulajdonunk: hanem csak haszonélvezői, bérlői, birtokosai lehetünk az anyaföldnek. Az ország Istené, Szent Koronáé és 1000 éve Szűz Máriáé. Mivel nem a miénk: el sem vehető tőlünk. A régi magyarok úgy tekintettek anyaföldjükre, mint az indiánok, akik értetlenül  álltak azon gondolat előtt, hogy a fehér emberek meg akarták venni a földjeiket. „Ami nem a miénk, hogyan adhatjuk el másoknak?”  Így érthető meg igazán, hogy ellenségeinket nem a magyarokkal szembeni személyes utálat-gyűlölet vezette elsősorban (pl. 9o7, Pozsonyi csata : "Irtsátok ki a magyarokat.", pl. 192o Trianon, stb, ), hanem az eszmével, a szellemiséggel, voltaképpen az Igazsággal volt bajuk. Hogy múltunk, sorsunk ismerete mennyire nemcsak történelmi érdekesség, hanem itt és most akár gyógyulásunk forrása is lehet arra a Szent Korona zománcképei közül Szent Demján és Kozma gyógyító, orvos védőszentek jelenléte utal a leghitelesebben. Művészettörténeti elemzések mutatnak rá, hogy mivel a Szent Korona beavató korona, a királyok fején is többnyire csak egyszer, koronázásukkor - beavatásukkor lehetett, az alkotók isteni ihletésre a királynak szóló fontos információkat, üzeneteket, tanításokat  építettek a koronába. A királyoknak a harcos , ország védő és igazságot fenntartó szerepén túl a nemzetet gyógyító szerepük is  nagyon jelentős volt. Mátyás király  óriási jelentőségű tette, hogy a nemzetet múltjában, hitében, az igazságba vettet bizalmában megerősítette és lélekben felkészítette a következő évszázadok megpróbáltatásaira. Nemcsak harcos és igazságos, hanem gyógyító királyunk is volt.

„Népek Krisztusa, Magyarország”. Mit jelent ez a sors, ez a küldetés?

Azt, hogyha felülemelkedetten, vállalt sorsként tekintünk történelmünkre, egész más hatást válthat ki ez valamennyiünkben! Nem biztos, hogy „megbűnhődnünk kell a múltat,s jövendőt”, nem biztos hogy „átokverte nagypéntekes nemzet vagyunk”. Lehetséges, hogy Mátyás nem véletlenül tette Húsvét vasárnapról Nagypéntekre koronázását, lehetséges hogy nem véletlenül mondta élete utolsó pillanatában, a meggyilkolt Tisza István miniszterelnökünk, hogy „Ennek így kellett történnie” , lehetséges, hogy nem véletlenül állt meg Attila királyunk Róma alatt…..Lehetséges, hogy tudatosok voltak és felismerték nemzetünk küldetését  és ezáltal jó irányba mozdították közösségünk életét. Lehetséges, hogy nem véletlenül történt Trianon és 56’ sem és Szűz Mária sem véletlenül üzent nekünk: bocsánatkérésre van szükségünk és engesztelésre. mert sokszor  nem ismertük fel sorsunkat, elfelejtettük mit jelent kereszténynek, Krisztus követőnek lenni. Ellenségeinkért  például helyes volna imádkoznunk, együtt mondva Krisztussal: „Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek…”  

Hitem szerint nemzetünk küldetése példamutatás a krisztusi szeretet, a feltétel nélküli, személyválogatás nélküli, megbocsátó szeretet megvalósításában, a világ felé. Ehhez azonban szükségünk volt végigjárni ezt a több mint ezerötszáz éves szenvedéstörténetet.

Tudom sokan kétkednek talán:ettől a nemzettől reméljük azt, hogy példát mutasson a szeretetből a világnak? Ugyan már, kérem…

De gondoljunk csak bele: ha bekukkanthattunk volna Nagyszombaton a sírba, hittük volna-e a másnap csodáját egy meghalt ember testét látva. Talán éppúgy sokan nem hitték a „Húsvét vasárnapot” szombaton, mint ahogy ma sem hiszik a „holnap” reményteliségét.

Igen, a küldetéstudat adhatja az energiát, a tüzet, ahhoz az újjászületéshez, melyhez nekünk talán  önfeláldozó, szabadságszerető nemzetként a főnixmadár mutatja  legszebb  példát. Talán nem véletlen, ahogy Szent Pió Atya látta nemzetünk jövőjét  és üzent nekünk:

„Magyarország egy olyan kalitka, ahonnan még egy gyönyörű madár fog felemelkedni. Irigylem a magyarokat, mert bár még sokat kell szenvedniük, de világszerte páratlan dicsőségben lesz részük. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatású őrangyala, mint  a magyaroknak. És bizony érdemes lenne többször kérniük hathatós segítségét!”

A jó hír – a magyarok evangéliuma – hogy a keresztút nem a halállal és nem a sírba tétellel, nem a pokolra szállással fejeződik be. Sőt, nem azért történt! Hanem a feltámadásért és ami utána történik: a Szent Lélek kiáradásáért, a keresztény közösségek és ezáltal a világ újjászületéséért! Pünkösdkor von be Isten minket a Megváltás művébe. A jó hír – a magyarok evangéliuma – az, hogy most kozmikus Húsvét vasárnap hajnal van. Közel már  a feltámadás, az újjászületés pillanata…

Mi Atyánk, drága Szűzanyánk, kérünk Téged segíts minket, hogy félelemből és fájdalomból fakadó egymással szembeni harcainkból kigyógyuljon lelkünk.  Harcos energiáinkat  megosztottságunk és félelmeink legyőzésére fordíthassuk! Szeretetetekkel újítsátok meg és tegyétek nyitottá közösségünk szívét a Ti hangotokra, kegyelmetekre, hogy e nehéz mögöttünk lévő történelmi keresztút után, felismerve sorsunkat, küldetésünket, feltámadhassunk a halálból, s a világ megújult szívéve válhassunk a Te dicsőségedre!

Drága Őrangyalunk, nemzetünk Őrangyala, most Hozzád fohászkodunk! Kérünk Téged, adj e sorsába belefáradt, önmaga és Krisztus iránti szeretetből a megaláztatást, a halált is vállaló nemzetnek erőt ahhoz, hogy szembenézve önmagával, megbékélve sorsával és sors adta nemzettársaival, szereteted és bölcsességed által újjászülethessen! Ámen