Hosszú ideig kerestem, hogy mi lehet a kulcsszó. Mára világos lett: a megbékélés az. A megbékélés azonban nem azonos a békével. Házi feladat: mindenki keressen a környezetében egy olyan embert, akivel úgy érzi, nincs jóban (harag, sértettség, félelem van a másik vagy a saját szívében vagy akár mindkettőjükében). Hívja találkozóra, s mondja el: célom, hogy megbékéljünk. Olvastam egy cikket, elgondolkoztam. Hiszem, hogy sikerülhet.

Krisztus az Őt „a béke angyalának”, zálogának hívő lelkes tanítványait igyekszik hűteni, amikor így szól: „Nem békét hoztam, hanem kardot.” A súlyos mondat üzenetet hordoz. Megértéséhez felidézek egy történetet:

„Erőt kértem az Úrtól – S Ő nehézségeket adott, Melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam –És problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam – Gondolkodó agyat és testi erőt adtam, hogy dolgozzam. Kértem bátorságot – És Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Áhítottam, hogy szeretni tudjak – és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra. Semmit sem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Imádságom meghallgatása talált.”

Aki megbékélni akar, látnia, éreznie kell,  hogyan vált jószándéka ellenére, tudatlanságból a „kis-értés” áldozatává:

Szeretetet akartam adni és kapni, de nem sikerült, kérlek bocsáss meg. Helyre akarom hozni a kapcsolatunkat. Elfogadom magamat, mert…, megértem magamat: jót akartam, de rosszul, féltem, s hibáztam. Megbékélek önmagammal: megbocsátok önmagamnak. Adok egy új esélyt magamnak, kérlek Te is adj nekem. Szükségem van Rád. Szükségem van a feltétel nélküli elfogadásra, szeretetre valakitől.

Mire törekszem ezután? Nem úgy akarok nyerni, hogy Téged vagy mást legyőzök. Nem úgy akarok szeretethez, energiához jutni, hogy rákényszerítelek vagy kizsarolom Tőled. Együtt akarok működni, lélegezni Veled….. Te mit szeretnél? Hogyan tudjuk összehangolni a szándékainkat, életünket? Mi lehet a közös cél? Mire vágyunk? Egészségre, békére, harmóniára, örömre, csúcsélményekre? Azt hisszük, hogy az endorfin vagy boldogsághormon-szintünk csak akkor, és attól növekszik ha csókolnak vagy csókolhatunk, megoldottunk egy problémát vagy  épp jutalmat kaptunk?

Valaki egyszer arra vetemedett, hogy arról publikált: felmérés támasztja alá, hogy egy egészséges férfi legalább  minden ötödik percben a szexre gondol…végül is van benne valamiJ.

Az én állításom: ha  valaki öt percenként nem gondol arra, hogy de jó élni, létezni, nem érez emiatt örömöt az vagy beteg vagy….. nem a saját életét éli. Megbékélni önmagunkkal azt is jelenti, hogy elfogadjuk, felvállaljuk a sorsunkat vagyis: önmagunkat.

Az egészség örömforrás, ebből fakadóan stratégiai kérdés. Ha nincs egészség, baj van. Nagy baj. Hitem szerint az embernek, nemzetnek sorsa van: megtanulni az egyensúlyozást, az EGÉSZséget. A legfőbb egyensúlyteremtő erő pedig a szeretet. Hitem és tapasztalatom szerint alapvetően ez működteti a világot és nem a pénz vagy a tudás. Mi sem pénzből vagy tudásból születtünk….

Az igazi megbékélés sorsunk, önmagunk szeretettel történő elfogadását jelenti. Ez az amor fati.

„Nem békét hoztam, hanem kardot” Az Isten látszólag megcáfol engem… de csak látszólag. Kard kell a békéhez. Harc kell a megbékéléshez. Harc önmagunkban. A kis dzsihád az iszlámban is  a gonosz elleni harcról szól: magunkban! A nagy dzsihád a gonosz elleni harc a világban. A sikeres kis dzsihád nélkül a nagy nem lehet sikeres! Gondoljunk csak Gandhi sikeres békeharcára: „Legyél Te az a változás, amit a világban el akarsz érni. Ha békét akarsz, teremtsd meg magadban!” A jogos kérdés: mit jelent ebben az esetben a harc. Hogy harcolhatunk a bennünk is lévő rossz: harag, indulat, félelem ellen. A kard az igazság és a szeretet szimbóluma: gondoljunk csak a fénykardra vagy Arthur legendás kardjára, valamint az igazság szóban az i betűre. Egyenes, mint a kard, vagy a gerincoszlopunk. S mi lesz az előbbi szóval az i betű nélkül? Amivé az igazság a szeretet ereje nélkül. A rossz a hiány, a sötétség, a félelem. Mivel győzhető le?  Fénnyel, világossággal: az igazság és a szeretet fényével, erejével. A baj akkor kezdődik, amikor  elkezdjük megkérdőjelezni az igazságot. Elkezdünk kétkedni: az egységből a kétségbe esünk, s rögtön fél-elemekkel teli skizoid lénnyé válunk. Például meg akarjuk ismerni a világot!! Miért? A világ talán rajtunk kívül van? Mi vagyunk magunkon kívül.  A boldogság az, amikor találkozunk igazi önmagunkkal. Ez az egység: az egészség, a béke születésének pillanata.

Megbékélés ebben az országban akkor lesz, ha először is mi megbékélünk önmagunkkal és sorsunkkal - és felvállaljuk azt. Nem a kormány és nem a Jóisten fogja ezt megteremteni, hanem mi. Belőlünk áll és belőlünk születik, születhet újjá Magyarország nap, mint nap.  Abban persze hivőként hihetünk, hogy Isten segít nekünk, de nem az Ő dolga megbékélnünk önmagunkkal és egymással. Nem az Ő dolga megtenni az első lépést. Ő a hitem szerint velünk lesz, ha lépünk.

A jóirányú tettek, az egymás felé fordulás, az együttműködés Istenidéző tettek: „Isten a szeretet”.

Amiért könyvet írok, s hamarosan egy alkotóműhelyt is útjára indítok, valamint cikkeimet is írom ebben a blogban, annak az oka, hogy gyakorlatiasan bemutassam: kikre és mikre alapozva hiszek magunkban, Magyarország feltámadásában, újjászületésében. Hiszek a belső változásban és annak erejében. A társadalmi élet több területén is megjelenik a pozitív ereje annak, ha mi változunk. Ha mi megbékélünk önmagunkkal, igazi természetünkkel, az milyen változást hozhat a társadalmi élet különböző területein? Humán-öko-logikus gondolkodás és cselekvés megjelenését a mezőgazdaságban valamint az anyag- és energiagazdaságban. A szeretetre és szabadságra nevelést középpontba állító, holisztikus szemléletű pedagógiai módszertan megjelenését az oktatásban. A betegség helyett az ember gyógyítását, illetve az egészség fenntartását és a betegségek megelőzését középpontba állító holisztikus medicina elterjedését az egészségügyben, egy holisztikus emberközpontú és embermintájú szervezetfejlesztés elterjedését a vállalkozások és a közigazgatás szervezésében, a konszenzus alapú politikai rendszer megvalósulását a politikai élet területén, az egészséges hármas felépítésű emberkép újbóli megjelenését a társadalmi közgondolkodásban, s ezzel együtt a szellem és a szakralitás iránti tisztelet megjelenését az emberi lélekben.

A következő hónapokban a blogban, valamint a hamarosan megjelenő könyvem harmadik fejezetében a fentieket kívánom kifejteni részletesen. Az alkotóműhelyben, illetve blog kommentjeiben pedig lehetőség lesz mindezekről vitatkozni, közösen gondolkodni és kitalálni: mi mindent tehetünk azért, hogy a fent leírtakból minél több dolog valóban meg is valósulhasson a hétköznapi életünkben. Ez tehát egy cikksorozat első része volt. Folytatás októberben. Várom kérdéseiteket, véleményeteket.